A hazai kekszpiacon a második legerősebb versenyzők, a háztartási keksz-gyártásban legyőzhetetlenek. A Detki Keksz több mint harmincöt éve a hazai nassolók masszív bástyája, a csipszadó, a válság és a külföldi dömping sem tudta ledönteni. A teljes sztorija elolvasható a januári Forbesban!
A Detki Keksz halmajugrai telephelyén édes illat terjeng, a cukros levegőbe szinte beleharapna az ember. A szirupos szaghoz szokatlan látvány társul: a telephelyről egyenes kilátás nyílik a Mátrai Erőműre. A Gyöngyöstől pár kilométerre lévő gyár irodája nem akárhol kapott helyet, a kekszek sorsáról Bálint gazda egykori szülőházában döntenek a vezetők.
A cég pár hónapja kinevezett ügyvezető-tulajdonosnak, Koósa Péternek munkaköri kötelessége a kekszevés. A 2015-ös nagy termékfejlesztési dömpingben is becsülettel végigkóstolta a kínálatot, de mint mondja, még mindig szívesen fogyasztja az édességeket, az évek alatt sem sikerült megunnia termékeit.
Annak idején senki sem számított hosszú távú sikerre. Az alapítók eredetileg csak négy-öt évre tervezték az Édesipari Vállalat kiegészítő egységeként működő Detki Keksz működtetését. Még értékesítésük sem volt, azt gyártották, amit az anyacég megrendelt. Az első időkben évi 500 tonna kekszet és linzert állítottak elő, és folyamatosan rukkoltak elő az új termékekkel: Zsófi teasütemény, Kedvenc linzer, Konzum keksz, majd 1985-ben jött a legnagyobb siker, a Mese mézes linzer.
A darált háztartási keksz ötlete 1994-ben pattant ki Koósa Kálmán fejéből. A háztartási keksz gyártásakor megmaradó, étkezésre alkalmas maradékot darált formában árulják, a terméknek rengeteg kókusztekercs-fanatikus mondhat hálát. Volumenben ma is a top tíz termék között van.
A kezdeti terveket bőven túlszárnyalták, már szó sem volt ötéves tervről, a vásárlók szó szerint zabálták a Detki termékeit. A rendszerváltás és a privatizáció után a Budapesti Édesipari Vállalatot felvásárolta a német Stollwerck, a Detki 25 százalékban külföldi tulajdonba került. A maradék 75 százalékot a Detki Tsz. és a Heves Megyei Sütőipari Vállalat birtokolta. A Detki egy idő után kivásárolta a Stollwerck tulajdonrészét, a céget három család privatizálta. „Így kerültünk mi is a képbe” – mondja Péter.
Péter édesapja, Koósa Kálmán mint élelmiszergép-ipari ösztöndíjas Moszkvában járt egyetemre, ott ismerte meg későbbi feleségét, az orosz származású, Pavlova Olgát. Kálmán 1991-ben elfogadta az azóta már megszűnt hatvani kenyérgyár igazgatói posztját, és az időközben gazdasági társulásból kft.-vé váló Detki irányítását felesége, Olga vette át. 2019-es visszavonulásáig felvirágoztatta a céget, most fián a sor a vezetői székben.
„Hofi Gézának volt egy mondása: legjobb export dollárért adni a kekszport” – nevet Olga.
Az asszony a 90-es évek óta üzletel szülőhazájával, jelenleg törmelékkekszet szállítanak Moszkvába. „Amikor anno hallottam Hofi viccét, nem gondoltam volna, hogy valóra is váltom.”
Teljes történet a januári Forbesban. Forrás
Legutóbbi hozzászólások