Csonka Tivadar a nyolcvanas években lett vállalkozó, amit nem nézett jó szemmel az akkori országvezetés. Családi vállalkozása túlélte a vegzálásokat, később megvett egy német üveggyártócéget és ma már ők készítik a specialty kávék kedvelőinek egyik kedvenc kávékészítő eszközét, a Chemexet. Az apa örökségét ma felesége és két fia viszi tovább.
Amerikai útjuk utolsó állomásainak egyikéhez ért a Csonka család 2019-ben. Csonka László mesél, és közben lázasan keresi a mobilján a New York-i Modern Művészeti Múzeum (Museum of Modern Art, MoMA) dizájnboltjáról készült fotót. Mindjárt megtalálja, mondja halkan, balra húz a telefon képernyőjén még kettőt, megvan.
Ránagyít a fotóra: a múzeum roskadozó polcain több termékük is vevőre vár. Elegáns üveg vízforraló, kiöntők – és az ikonikus Chemex.
“Nem kérkednek vele gyakran, de a specialty kávék rajongói által magasztalt, darázsderekú eszköz is a Csonka és Fiai Kft. soproni üzemében készül.”
Sőt, a világcég mögött álló család Lászlóék jó barátja, többször is meglátogatták egymást, hol az Egyesült Államokban, hol Magyarországon.
Több szűrőn keresztül egészen a MoMA polcáig
Emmanuel Plat, a MoMA Design Store értékesítési igazgatója 2016-ban, egy frankfurti kiállításon látta meg az üvegforralót. Már abban az évben része lett a bolt állandó kínálatának, sőt ez az egyik bestseller termékük. Két lépésben válogatják össze a szortimentet, először nyolc formatervezési ismérv alapján szűrnek, majd mindegyik terméket a MoMA kurátori osztálya is értékeli. Plat azt mondja, őt kifejezetten az eszköz letisztultsága és jó hőtartása győzte meg.
Lászlóék sok helyen megfordulnak, de az erőszakos marketingben nem hisznek. Úgy látják, aki minőségi, tartós üvegre vágyik, úgyis megtalálja őket, mert szerintük minden út előbb-utóbb a Trendglas márkájukhoz vezet.
Akadnak is neves megrendelőik. Több mint ötven országba szállítanak üvegtermékeket, referencialistájukon ott van a Starbucks által alapított, ma már Unilever-leány Tazo Tea és a kaliforniai Williams Sonoma nevű konyhaieszköz-kereskedő is.
“Csonkáék üvegpoharai jelenleg a Burdzs Kalifa nyolcadik emeletét elfoglaló Armani Hotel Dubai szortimentjében is megtalálhatók.”
Karácsonyfadíszektől a rendőrőrsig
A hatvanas években sok munkanélküli volt Sopronban, 1966-ban megnyílt az üvegtechnikai üzem, és száznegyven helybeli nő kapott állást. Eleinte karácsonyfadíszeket gyártottak, főként orosz exportra, aztán a vezetés labortermékekkel akarta bővíteni a kínálatot. Csonka Tivadar ebben az időben Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia Kutatási Eszközöket Kivitelező Vállalatánál tanult az ország legkiválóbb szakembereitől. Egyik ottani mestere, Péczeli Antal ajánlotta be a soproni Vegyesipari Vállalathoz. A szakmát jól ismerő fiatal üzemvezetőt kerestek.
Csonka Tivadarné (lánykori nevén Farkas Rozália) is az egyik helybeli lány volt a kezdőcsapatban, itt ismerkedtek meg. Rozália úgy emlékszik vissza, Tivadar hamar kiszúrta magának, látta, hogy szorgalmas, megbízható munkaerő. Fiaik a szülők megismerkedés-történetének kissé eltérő verzióját ismerik.
„Apu azt mesélte, anyu mindig úgy helyezkedett a székével, hogy véletlenül épp kigáncsolja. Nehéz volt nem észrevenni.”
Zoltán nyolc, László tizenkét éves volt, amikor édesapjuknak 1982-ben – ahogy fiai fogalmaznak – útilaput kötöttek a talpára. Tivadar kiváltotta az ipart, a családi ház garázsában kezdte a vállalkozását, és ahogy az nőni kezdett, egyre több egykori kollégát csábított át egykori munkahelyéről.
A nyolcvanas években, a vasfüggönyleomlása előtt ez nem volt egyszerű feladat. Rendszeresen feljelentették őket, a rendőrségtől az adóhivatali munkatársakon át a pártbizottságtagjaiig mindenki járt náluk. Egyszer karácsony előtt vitték be Tivadart az őrsre, hogy kihallgassák, mindenféle koholt vádakkal vegzálták.
A teljes cikk a Fobes Magyarország Magazinjában olvasható.
Forrás: www.forbes.hu
Legutóbbi hozzászólások