Krisán László: Hagyjuk már azt, hogy temetni kell a magyar gazdaságot

Az Indexnek adott interjújában a Széchenyi Kártya Programot irányító KAVOSZ Zrt. vezérigazgatója arról is beszél, hogy

• a hazai vállalkozások jól alkalmazkodnak a válsághullámokhoz, igyekeznek őket jól kezelni,
• az árstopok várt kivezetése már nem okoz újabb inflációs sokkot,
• a gazdaságban ár/bér spirál mellett ár/profit spirál is kialakulhat(ott), ám ennek ellenére nem szabad általános módon boszorkányüldözést hirdetni a bizonytalan környezetben árat emelő cégek ellen,
• a gazdasági szereplők mindegyike érzi saját felelősségét, ezt mutatja a visszafogott emelésről döntő idei béralku is,
• kigazdálkodhatatlan kamatok mellett nem indulhat meg a gazdasági növekedés Magyarországon, ezért lépett a kormány és a piaci szereplők és indultak el a támogatott hitelprogramok
• az energiaárak csökkenése időt ad a vállalkozásoknak arra, hogy ne esztelen, túlárazott, rohamtempóban lezavart energetikai beruházásokban, hanem észszerű, tudatos tervezés mellett végrehajtott innovatív és fenntartható fejlesztéseket valósítsanak meg,
• a Széchenyi Kártya Program keretében csak tavaly 3000 milliárd forintnyi hiteligényt nyújtottak be, amiből 1800 milliárd forintnyi hitelt már meg is kapott 55 000 vállalkozás. 

Válságról válságra halad a világ és a magyar gazdaság is a 2020-as években. A vállalkozások nagy túlélők, de mit tudnak tenni ilyen helyzetben?

Nincs két egyforma válság. A Covid-válság a maga azonnali leállásával az állandóan váltakozó mélyre bezuhanó és fel-felpattanó gazdasági sokkjaival nagyon másként ütött, mint a mostani, a háború és a magas infláció okozta válság. A Covid az élet féltéséről szólt elsősorban, a jelen pedig az elhúzódó, csontig hatoló mélységi, gazdasági körülményekről, a gazdálkodást és a tervezést megnehezítő, a működés gerincét adó energiaproblémáról, ahol bizonyítaniuk kell életrevalóságukat a vállalkozásoknak. Sőt, a helyzet annyiban még összetettebb, hogy komplex rendszerváltozással kell szembenézniük a cégvezetőknek: energiahatékonyság és -átállás, fenntartható üzleti modellek igénye, új (zöld) finanszírozási elvárások (ESG), azaz egészen új síkon nyugvó versenyképességi helyzetek és mindezt egy újraformálódó geopolitikai és világgazdasági rendszerben.

A mi feladatunk is ehhez illeszkedik: a vállalkozói problémák, igények feltárása, ahhoz társuló helyes helyzetfelismerés és a problémákat kezelni tudó támogatott hitelek létrehozása és azok biztosítása.

Az árstopok kivezetése nem okoz érdemi inflációt

A kérdés csak az, hogy meddig lehet-kell ebben a helyzetben létezni?

Mindaddig, amíg értjük a vállalkozások jelzéseit és azokra tudunk helyes válaszokat adni, addig minden esély megvan a reális segítségnyújtásra és ezáltal a létezés fenntartására. Vannak jelentős és durva nehezítő tényezők is, köztük olyan is, amivel mostanában nem igazán kellett még szembesülnünk: az infláció. Decemberben egy írásomban januárra 25,7 százalékos inflációs tetőzést vetítettem előre, ami valóban be is következett, és remélem azt is, hogy ez már valóban a vége lesz és rövid platózás után le fog tudni fordulni az inflációs trend, akár már március után. Az infláció persze ebben az évben biztosan velünk marad, hiszen ahogy az nem egy nap alatt alakult ki, úgy nem is lehet egyik a napról a másikra megszüntetni, ráadásul kemény feladat is lesz, de úgy látom, helyes lépések követik egymást.

Többen tartanak attól, hogy a korábban bevezetett árstopok a piac által egyre inkább várt kivezetése további áremelkedést okoz, én ezt kevésbé érzem reálisnak.

Ár/bér vagy ár/profit spirálban élünk?

Ennek ellenére az infláció komoly kihívás elé állítja a cégeket. A kikényszerített béremelés például áremelést szül. Hogyan kerülhető el a pénzromlást hosszan stabilizáló ár/bér spirál kialakulása?

Az ár/bér spirál nem nagyon kerülhető el, de időben egyrészt kitolható, másrészt annak meredeksége tompítható. Jelenleg nagyobb veszélynek látom inkább azt, hogy nem csak ár/bér, hanem ár/profit spirál is kialakul(ha)t, ami legalább akkora probléma, mint a bér. Ha a reális költségek növekedésén felül emelkednek az árak, az torzítja a piaci folyamatokat, és akár egy önbeteljesítő áremelkedési folyamatnak is tanúi lehetünk. Persze ennek lehet hozadéka az is, hogy az így előállt többlet terhére akár egy lehetséges árkorrekció fedezete biztosított legyen, de azért nem örülnék egy ilyen módszernek.

Ezek szerint jogos a mind több helyről hangzó bírálat az „árdrágítókkal” szemben?

A kartell jellegű, összehangolt piactorzítással szemben természetesen fel kell lépni. Ezt senki nem vitatja, viszont

Senki nem láthatta előre az energiaárak mozgását, az alapanyagok drágulásának mértékét, és a meredek inflációs görbét, és azt is lássuk be, hogy a piac sokáig tolerálta is az emeléseket. Az, hogy ez a mérték túlzó vagy reális, ez talán kiderül egyszer, de nem gondolom ezt általános tendenciának és ezért hadd árnyaljam a helyzetet egy másik szempont figyelembevételével, ami arról szól, hogy ha egy válsághelyzetben a vállalkozások tartalékokkal rendelkeznek, akkor az a munkahelyek megtartásában is segíthet. Ha ugyanis többletfedezet keletkezik és az munkahelymegtartásra fordítódik, akkor így nem kell, hogy sor kerüljön a válságban egyébként szokásos elbocsátási hullámra, ez esetben pedig egy fedezeti többlet akár hasznos célt is szolgálhat. Mondjuk személyesen nem ezt tartom a helyes iránynak.

Előremutató, de talán túl rövid hatályú a bérmegállapodás

Megint csak visszajutunk ahhoz, hogy ehhez pénz kell…

Pénz mindig kell és mindenhez. Működéshez, beruházáshoz, válságkezeléshez. Nekünk az a feladatunk, hogy a valós vállalkozói igényekhez illeszkedő hiteleket nyújtsunk. Az elmúlt hónapok egyik nagy felismerésének tartom azt, hogy a válságot sem egy szereplő idézte elő, viszont akkor annak a terhét sem lehet egyetlen szereplőnek a nyakába varrni. Minden szereplő közös feladata a helyzet megoldása, úgy a kormányzat, mint a piaci szereplők, de a munkáltatók és a munkavállalóké is.

Ebből a szempontból tartom kiemelkedő kompromisszumnak a gazdasági kormányzattal és a hazai bankrendszerrel való hatékony együttműködést, de azt is, hogy a tavalyi 20 százalékos minimálbér-emelkedés után az idei évben a munkaerőpiac szereplőinek sikerült egy visszafogott, 16 százalékos minimálbér- és 14 százalékos bérminimum-emelésben megállapodniuk.

Azért nem túl hosszú a póráz, a nyár elején újratárgyalják a bérmegállapodást. Erről mi a véleménye?

Nem baj. Semmi nincs kőbe vésve, és senki nem lát ilyen háborús és válsághelyzetben előre. Azt is komoly eredménynek kell tekinteni, hogy ilyen kiszámíthatatlan üzleti környezetben egyáltalán sikerült megállapodást kötni a munkáltatók és a munkavállalók között. Ez legalább egy biztos kapaszkodót jelent, még ha rövidebb időszakra is. A vállalkozók szempontjából a legkomolyabb kockázat mindig a bizonytalanság. Az pedig, hogy a gazdaság folyamatosan változik, és bízunk abban, hogy javulnak a kilátásaink, az magában hordozza a bérkorrekciók lehetőségét is. Ugyanakkor kapkodni sem érdemes, ezért talán a nyári korrekció is lehet, hogy korai, de ez kiderül hamarosan. Nekem egyébként

Az viszont számomra nagyon nem érthető, hogy folyamatosan megy a magyar gazdaság negatív minősítgetése. Igen, valóban két egymást követő negyedévi lassulás mellett technikai értelemben recessziós helyzet van, de simán benne van a pakliban egy pozitív gazdasági elmozdulás. Helyzet van, de volt már ilyen, és minden esély megvan egy kedvező forgatókönyvre is. Minden felelős gazdasági szereplő ezen van, ezen dolgozik. Komoly és nehéz feladat van előttünk, lesz küzdelem, komoly munka vár ránk, de hagyjuk már azt, hogy temetni kell a magyar gazdaságot és a vállalkozásokat.

Kigazdálkodhatatlan kamatszintek mellett nem lehet gazdasági növekedés 

De a jelenlegi kamatok mellett finanszírozni is tudják ezeket az ötleteket?

Fontos, hogy a kormányzat keményen beleállt abba, hogy bár az elsődleges cél az infláció letörése, de ennek nem lehet ára a hitelezés leállítása. Gazdasági növekedést nem lehet a vállalkozások működését ellehetetlenítő, kigazdálkodhatatlan kamatszintek mellett beindítani. A 20 százalék az betonfal és kész. Sokat dolgoztunk a szakpolitikával az elmúlt hosszú időszakban azon, hogy a legek hiteleit tudjuk biztosítani a Széchenyi Kártya Programmal a vállalkozásoknak. A legolcsóbbat, legvállalkozószerűbbet, a legkisebb adminisztrációval a legtöbb hitelcél mellett. Az őrült magas piaci kamatszintet az állami kamattámogatás tudja minimalizálni, a bankok félelmeit pedig a garancia tudja feloldani. 

Ez hogyan jelentkezik számokban?

A számok talán még jobban igazolják a fentieket, hiszen a Széchenyi Kártya Programban tavaly 3000 milliárd forintnyi hiteligényt nyújtottak be hozzánk, amiből 1800 milliárd forintnyi hitel jóváhagyása meg is történt és ezzel 55 000 vállalkozás jutott forráshoz. A tavaly ősszel indított, immár az új kihívásokra is megoldásokat nyújtó Széchenyi Kártya Program MAX hitelekre pedig három hónap alatt 26 ezer igénylés érkezett, amiből 16 ezer szerződést banki jóváhagyása mellett, amivel az 1000 milliárd forintos hiteligényből 520 milliárd forint már a hazai vállalkozókat segíti. 

Hamar jöhet a beruházási fordulat

Mire költik az olcsó forrást a cégek?

A válságok sajátja, hogy a cégek először mindennapi működésüket, folyamatos likviditást igyekeznek biztosítani. A Covid elején és a háború kitörése, illetve az energiahelyzet fokozódása során a hiteligények 85-90 százaléka a likviditást biztosító hitelcélokra, a folyószámla- és forgóeszköz típusú hitelekre érkezett be. Nyugodtabb helyzet és tisztuló jövőkép esetén pedig a beruházási hitelek iránti kereslet erősödik fel.

Kifejezetten fontos, hogy akár félévente meg tudjuk újítani, frissítsük a hiteleinket. Ami persze óriási többletmunkát és komoly feladatot ró a bonyolításában résztvevőkre: a gazdaságfejlesztési tárcára, mint szakpolitikára, a KAVOSZ-ra, mint szakmai felelősre, a kamara és a VOSZ országos hálózatára, a hazai hitelintézetekre és a garancia nyújtó intézményekre is, de alapvető cél a valós gazdasági történésekre valós időben gyorsreagálású válaszokat adni.

Ezek szerint már érzik az érdeklődést?

Természetes, hogy magas piaci kamatkörnyezetben a támogatott hitelek iránt óriási érdeklődés van. Az egész múlt évünk konkrétan egy őrület volt és nem gondolom azt, hogy ez idén nagyon megváltozna, talán csak a hitelcélok fognak alkalmazkodni az igények módosulásához. A vállalkozások általában helyzetet kezelnek, de emellett előre is tekintenek. Ha pedig megindul ehhez felfelé a bizalmi indexük is, akkor már hosszú távú elképzelések, beruházások is felmerülnek célként. Az a tény biztos, hogy segíti az optimistább gondolkodást, hogy a rendkívül ijesztőnek gondolt tél jó része már mögöttünk van és az energiasokk messze nem lett akkora, mint azt ősszel bárki várta volna. Az általam nagyon nagyra tartott magyar vállalkozói alkalmazkodásképesség pedig remekül vizsgázott, hiszen a Covid két éve alatt a társadalom nagyjából tíz évet ugrott előre a digitalizációban, az energiasokk pedig többévnyi – előzetesen kivitelezhetetlennek gondolt – energiatudatosságot és energiafelzárkózást oldott meg néhány hónap alatt a háztartásoknál és a vállalkozásoknál.

Nyugodtabban tervezhető az átállás

Akkor az energiakérdés mostanra kevésbé feszítő probléma lenne?

Nem, a legkevésbé sem. Európa legnagyobb problémája továbbra is az energia ügye. Annyival vagyunk csak talán jobb helyzetben, hogy az

Ehelyett jöhet az észszerű, tudatos energiaátállási tervezés és az ezeken alapuló innovatív, intelligens, digitális és fenntartható fejlesztések. Emellett fontos azt is látni, hogy a Covid-válságban szétzilálódott termelési láncok miatt sok vállalkozás az elmúlt években, ha akarta sem tudta megvalósítani beruházásait, fejlesztéseit – egyszerűen nem volt módjuk az elhasznált gépek, eszközök lecserélésére beruházásaik, bővítéseik végrehajtására. Mostanra viszont remélhetőleg legalább ezek a problémák részben lazultak és eljöhet az ideje az elmaradt fejlesztések bepótlásának, de immár a modern idők igényeire fókuszálva, a hatékonyság, versenyképesség és termelékenység javítását is figyelembe véve. 

Forrás: index.hu