„Nekem a lehetetlenről azt tanították, hogy olyan nincs”

Háromgyermekes édesanya, egy közel 150 főt foglalkoztató vállalat vezetője és a Digital Hungary Példakép díj kitüntetettje Cégvezetés kategóriában. Prohászka Andreával, a Tutti Kft. ügyvezető igazgatójával nemcsak azt próbáltuk megfejteni, hogy mivel érdemelhette ki a Példakép díjat, de beszélgettünk a családi vállalaton belüli generációváltás nehézségeiről, a termelővállalatok aktuális kihívásairól, a webshopokban rejlő potenciálról, és arról, hogy nőként nehezebb-e céget irányítani, különböző szerepekben helyt állni, mint férfiként.
 

– Akik figyelemmel kísérték a Digital Hungary Példakép díjának jelölési folyamatát, eredményhirdetését, azoknak ismerős lehet a neved: cégvezetés kategóriában te is a legjobbak közé kerültél. Meglepett?
– Konkrétan majdnem eldobtam a telefont, mikor Csermely Ákos felhívott azzal, hogy a Példakép díjra jelöltek. Bemutatkozott, elmondta, hogy ő az Internet Hungary tulajdonosa, a Digital Hungary alapítója. Én nem ismertem őt korábban, amikor jelentkezett a hírrel, hogy a jelöltek között vagyok, már akkor szóhoz sem jutottam. Hát még, amikor megtudtam, hogy a legjobbak közé választottak. Kellett hozzá egy nap, hogy felfogjam, mi is történt.

– És mire jutottál, miután felocsúdtál az első sokkból?
– Nagyon megtisztelő volt már a jelölés is, de épp annyira meglepő is. Furcsa érzés, hogy valaki példaképnek jelöl engem, mások pedig megerősítik ezt szavazatukkal, mikor én valójában semmi különöset nem csinálok, csak teszem a dolgomat, élem az életemet. Persze eltérő lehet annak megítélése, hogy kinek mi számít „semmi különösnek”.

– Ha tőled kérdeznék meg, akár szakmai körben, akár privát beszélgetésben, hogy szerinted miért kaptad a díjat, mit mondanál?
– Széttárnám a kezem első reakcióként. De azért, ha mélyebbre ások indokok után, akkor azt gondolom, hogy biztosan sokat számít mindaz, amit már eddig elértem, az a nem mindennapos élethelyzet, amiben most vagyok. Több szerepet viszek egyszerre: átvettem apukámét a cégben, a Tutti Kft.-ben, de eközben éppúgy tanulom anyukámét a család menedzselésében, mert nekem legidősebb lányként az ő szerepét is át kell vennem majd idővel, mint a családot összetartó erő. Közben pedig ott vannak a gyerekeim, anya vagyok, nem kevés otthoni feladattal. És persze ott vagyok én is, az Andi, akire “énidőt” is szánnom kell és végre meg is teszem ezt. Tehát sok szerepben kell folyamatosan bizonyítanom. Az, hogy most melyiket egyenként mennyire csinálom jól, már más kérdés, de már az komoly feladat, hogy mindegyikben helyt kell állni. Nem szaladok el a feladatok elől, szeretem a kihívásokat, inspirálnak. Nekem a lehetetlenről azt tanították, hogy olyan nincs.

– Említetted, hogy édesapádtól vetted át a céget – amely egy családi vállalat. Mit kell róla tudnunk?
– A legeslegfontosabb a Tutti Kft.-vel kapcsolatban, hogy édesapám alapította, az ő negyedik gyermeke. Neki volt egy kiváló szabadalma, egy innovatív ötlete, igazi kreatív nyughatatlanság jellemzi, ő mindig valamit alkotni akar. Kellően bátor is volt, hogy a szocializmus idejében azt gondolta, hogy ugyan semmije sincs, amire alapozni tudná a vállalkozási ötletét, de akkor is elindítja a céget, mert hitt benne. Abszolút ő a kulcsfigurája, a szíve-lelke az egésznek. Az, hogy közel 40 év elteltével még mindig itt van a Tutti Kft., és fejlődni tudott, mindig újabb üzletágak indultak el, neki köszönhető.

– Mi a cég fő profilja?
– Poralapú élelmiszerek gyártásával foglalkozunk, a fagylaltporoktól indultunk, most a táplálékkiegészítők irányába mozdultunk el leginkább. Álmaimban sem gondoltam volna, hogy közel 40 év után a klasszikus termékünk, a fagylaltpor még mindig itt lesz és még mindig látni benne potenciált. Főleg az exportpiacon. Jelenleg az árbevételünk több mint felét már a táplálékkiegészítő termékek – akár fogyasztást vagy sporttevékenységet segítő, vagy éppen nutrikozmetikum jellegű termékek – teszik ki, és ezek hihetetlenül dinamikusan változnak.

– Milyen út vezetett számodra az ügyvezetői szerephez?
– A Külkereskedelmi Főiskolán végeztem, külgazdasági szakon 2004-ben, akkor kezdtem el főállásban dolgozni a cégnél, kimondottan külkereskedelemben, amit nagyon szerettem. Időközben a munka mellett elvégeztem az egyetemet is. Öt évvel később lettem cégvezető, apukámnak a jobb kezeként dolgoztam, tíz éven át. Ezután az anyacég és a hozzá tartozó cégcsoport ügyvezetőjeként folytattam.

– Kezdettől fogva egyértelmű volt, hogy a családi vállalkozásban kezdj dolgozni?
– Én gyerekkorom óta mindig is a Tuttiban szerettem volna dolgozni, de hát mondjuk meg őszintén, melyik gyerek ne vágyna egy olyan céghez, ahol mindig van fagyi. Nem tudom, hogy mikor fogalmazódott meg bennem, hogy nekem kell apukám helyét átvennem, de az biztos, hogy mindig is extrém megfelelési vággyal viseltettem az ő irányába. Én mindig csillagos 6-os voltam az iskolában, egy polc tele van a nyelvvizsgáimmal, versenyekre mentem, tinédzserkorom óta különböző társadalmi szervezetekben dolgoztam, mindig mentem előre, tettem valamit, mert nagyon meg akartam felelni apukámnak, meg valójában a saját elvárásaimnak is. A mai napig is így van ez. Mindez magával hozta azt is, hogy a cégben is jól akartam teljesíteni. Amikor ő volt az ügyvezető, és én voltam a cégvezető, a jobb keze, hihetetlenül jól tudtunk csapatban együtt dolgozni. Ránéztem apukámra, és rögtön tudtam, milyen kedve van, mit lehet átvinni nála, mennyire befogadó. Ő átadta nekem azokat az alapelveket, működési mechanizmusokat, amelyek ismeretére szükségem volt ahhoz, hogy valamilyen szinten tudjam a céget vezetni. Aztán ehhez persze még rettenetesen sokat kell tanulni, mert a cég folyamatosan fejlődik, és nagyon hamar túlnőhet rajtam, ha magamat nem fejlesztem.

– Hogy zajlott a ti cégetekénél ez a generációváltás? Az ilyesmi nem történik meg vasárnapról hétfőre virradóra – jól gondolom?
– Természetesen ez egy hosszabb folyamat volt. 2019 egy fontos év volt számunkra. Azt tudtuk, hogy az a legelőnyösebb, ha cégen, esetleg családon belül marad az ügyvezetés, nem kívülről keresünk valakit a feladatra. A harmadik gyermekem akkor volt egyéves, azt gondoltam, hogy épeszű ember ilyet nem csinál, hogy ilyen helyzetben vállalja el egy cég irányítását, de amikor azt láttam, hogy apukámnak a szeme sem rebbent, és a körülmények ellenére is hitt bennem, akkor még biztosabb voltam benne, hogy képes lehetek rá. Másrészről nehéz volt azt látnom, hogy apukámnak már nem okozott olyan örömöt a munka, mint régen, nem volt benne az a tűz, dinamizmus, egyszerűen elfáradt. Attól féltem, ha neki ezt huzamosabb ideig tovább kell folytatnia, nap mint nap, akkor elveszíthetjük. Ez egy elég nyomós érv volt számomra, ezért is gondoltam azt, hogy én ebbe beleállok, bennem is megvan az ő vakmerősége, mégis mi baj lehet.

– A cég irányításában már édesapád mellett is részt vettél – mi változott?
– Cégvezetőnek lenni egy erőskezű ügyvezető mellett, vagy ügyvezetőnek lenni – azért az nagyon nem ugyanaz, nagy felelősségbeli különbség van a kettő között. A folyamat úgy zajlik, hogy amikor átveszed a feladatot, elhiszed, hogy átvetted, de valójában mégsem teljesen, mert azért az elődöd még erősen jelen van. Jön egy küzdelmes időszak, amikor meg kell tudni ragadni a gyeplőt, megtanulni elsőszámú vezetőnek lenni, az átadónak pedig át kell menni azon az elég fájdalmas időszakon, hogy valóban elengedi a céget. Egy év után jött el az a pont, amikor leesett nekem, hogy még nem teljesen kerek ez a történet. Egy nehéz időszak volt, mert egy lánynak az apja az Isten, akinek nem mondunk ellent, akivel pláne nem küzdünk. De máshogy nem megy. Mi is küzdöttünk mire túl tudtunk jutni ezen a megterhelő folyamaton. A végére mindketten megtaláltuk a helyünket, de ez még mindig csak a sztori eleje. Nekem még rengeteget kell tanulnom, naivitás lenne azt hinni, hogy megérkeztem. Még csak most indulok.

– Édesapádon kívül van-e még olyan személy, akitől sokat tanultál, akinek a tanácsait megfogadod, aki számodra is példakép?
– Tudatosan kerestem olyan segítőt, vagy éppen mentort, aki számomra példakép, aki vezetőként már bizonyított és tökéletesen tudja, hogy nekem miben kell fejlődnöm ahhoz, hogy jó vezető válhasson belőlem. Ezt csak olyan embertől tudom elfogadni, aki számomra valóban hiteles és nem kérdőjelezem meg a véleményét. Akinek a maximum a minimum. Ő Krisán László, a KAVOSZ vezérigazgatója, aki két éve dolgozik velem és rengeteget segít abban, hogy túllépjek azokon a korlátokon, amikről korábban azt gondoltam, hogy sosem lennék rá képes. Aztán mindig kiderül, hogy mégis megy. Ez az ő érdeme.

– Háromgyerekes anyaként, egyáltalán nőként, ügyvezetőként helyt állni nagyobb kihívást jelent, mint egy férfinak? Vagy vannak esetleg olyan területek, ahol kifejezetten előny az, hogy te nőként vagy vezető?
– Nőként a családban is más a szereped, mint egy férfinak. Anyaként is nagy a felelősséged, mert nem azért hozod világra a gyerekeidet, hogy más nevelje őket. Meg kell tudni osztani az idődet a család és a munka között. Meglátásom szerint előnye is lehet, hogy van egy-kettő-három gyereked, hiszen ez segít abban, hogy sokkal jobb legyen a problémamegoldó képességed. Tudsz többfelé figyelni, rugalmasabban tudsz dolgokat kezelni, kötélidegeket fejleszthetsz – ezt abszolút a javunkra lehet fordítani a munkában.

– Neked sikerül ez, hogy az üzleti életben is kihozd a legtöbbet a női szerepedből. De vajon másoknak is? Hogy látod ezt?
– Idén kaptam több díjat is, ami nagyon nagy megtiszteltetés. Ami a díjátadóknál szemet szúrt, hogy ha felmegyek a színpadra, legtöbbször csak maximum a műsorvezető hölgy rajtam kívül, viszonylag ritkán van másik női díjazott. Pedig rengeteg tehetséges női vezető van, hála istennek egyre többen. Mégis azt látom, hogy a nőkből sokszor hiányzik a magabiztosság – belőlem is, nekem is van ebben mit fejlődni. De azt gondolom, hogy ha én képes vagyok rá három gyermek mellett, hogy ügyvezető legyek, akkor ne vicceljünk már, nálam sokkal tehetségesebb nők is léteznek, nem is kevesen, akiknek éppúgy be lehetne vállalni ezt a kihívást. Talán pont ebben tudok a saját példámon keresztül bátorítást adni, elhitetni másokkal, hogy ez nem lehetetlen, ők is képesek lennének rá.

– Hogy látod, igaz lenne a sztereotípia, hogy bizonyos szakterületek inkább férfiaknak valók, mint nőknek? Mint mondjuk a logisztika, vagy egy termelőüzem vezetése?
– Abszolút nem gondolom, hogy ez így lenne. A logisztika pont az, ahol a nők családon belül szerzett tapasztalatai, készségei jól jöhetnek – főleg, ha több gyermekük is van. De miért ne vezethetne sikeresen akár egy acélipari termelőcéget is egy nő? Az a fontos, hogy legyenek olyan szakemberek a cégnél, akik az adott területhez sokkal jobban értenek, mint te – hiszen nem neked kell mindenhez érteni, sőt… Ez a mindentudás inkább az apukám generációját, az alapítókat jellemezte. Ő is igazi polihisztor, vegyészmérnökként a pénzügyekhez és a műszaki dolgokhoz is értett és remekül menedzselte a céget. Én inkább egy karmester típus vagyok, elég magas megfelelési vággyal, szorgalommal. Mondjuk az is igaz, hogy hiába kapsz karmesteri pálcát, ha nem tanulod meg használni, a saját szemedet is kiszúrhatod.

– Egy termelő cég élén állsz – milyen kihívásokkal szembesül mostanság egy termelő cég?
– Topon kell lenni technológiailag, illetve tudni kell használni azt, amit valójában a technológia nyújt, mert sok dolog itt van tálcán kínálva, és nem is feltétlenül elérhetetlenek anyagilag, miközben gördülékenyebbé, hatékonyabbá tehetik a munkát. A másik nagy kihívás, hogy sokkal emberközpontúbb lett az egész cégvilág. Arra kell koncentrálni, hogy minél jobb, elkötelezettebb munkavállalókat találjon az ember, ami nem egyszerű. Nehéz megtalálni, megszerezni, és megtartani is a jó munkaerőt. Ez most egy nagyon-nagyon fontos eleme egy termelőcég vezetésének is, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy kik dolgoznak a vállalatnál és munkájukat milyen lelkesedéssel, milyen szinten végzik. Mi a versenyképes jövedelem mellett olyan extrákat próbálunk nyújtani a dolgozóinknak, amelyeket nem kaphatnak meg máshol – legyen az egy saját balatoni céges üdülő használata, egy masszázs vagy éppen egy támogató beszélgetés egy megfelelő szakemberrel. Annyi feszültség gyűlt össze az emberekben ebben a coviddal, háborúval, gazdasági válsággal terhelt elmúlt két évben, hogy felismertük, foglalkozni kell a lélek ápolásával is, és néha tényleg csak arra van szükség, hogy valaki értő figyelemmel meghallgassa a problémáinkat – már ennyitől is jobban érezhetjük magunkat. Ez még egy viszonylag új dolog nálunk, de már sok visszajelzés érkezett a kollégáktól, hogy hasznosnak tartják, igénylik.

– Mi a helyzet a digitalizációval?
– Folyamatosan itt van velünk. Annyi területen lehetne digitálisan fejlesztenünk, hogy szinte nem is győzzük követni. Van egy mindenre kiterjedő vállalatirányítási rendszerünk. Ennek fejlesztésével kapcsolatban vannak még terveink, főleg a termelékenység, termeléshatékonyság növelése tekintetében. Ami viszont az én nagy vágyam, hogy legyen egy applikációnk a belső kommunikációra. Nem feltétlenül saját fejlesztésű, de mindenképpen azt a célt szolgáló, hogy a munkavállalóinkkal sokkal könnyebben tudjunk kommunikálni. Mert hiába érjük el e-mailben az adminisztratív területen dolgozó kollégákat napközben, ha a fizikai dolgozókat nem sikerül. Nekem ez most a nagy projektem a következő időszakra, de csak akkor van értelme, ha valóban kihasználjuk a platformot, nem csak létrehozzuk.

– Mennyire játszanak fontos szerepet a cég életében a webáruházak?
– Van három webshopunk, jövő év első felében indul a negyedik, tehát nagyon erősen elindultunk az online kereskedelem irányába. Vásároltunk idén két online táplálék-kiegészítő brandet, külön vásárlóbázissal, termékkörrel, ezek is extra figyelmet igényelnek. Minden energiánkat, amit az informatikára tudunk fordítani, azt most a webshopokhoz kell becsatornázni.

– Ha újabb és újabb webshopokat üzemeltek be, az arra utal, hogy van rá igény, hogy ez a jövő.
– Így van. A táplálékkiegészítők piacán az online lett a fő platform, ahol az emberek beszerzik ezeket a termékeket. Ez a trend már a covid-időszak előtt érzékelhető volt, de az egy még nagyobb lökést adott az egésznek. Akinek alkalmas a terméke online értékesítésre és akkor nem indított webshopot, nagy lehetőséget hagyott ki. Mi a saját táplálékkiegészítő brandünkkel, a BodySelecttel a covid-járvány közepén indultunk el, és minden azt igazolja, hogy ez egy jó döntés volt, mert szépen nő a forgalma. Ahogy az is jó döntés volt, hogy akviráltunk idén, mert nagyon nem mindegy, hogy egy brandet a nulláról kell felépítened, vagy már készen kapsz valamit, amit te még tovább formálhatsz. A webshopoknak köszönhetően kerültünk közvetlen kapcsolatba a fogyasztóinkkal, hiszen korábban többnyire a B2B szektorban tevékenykedtünk. Úgy látom, hogy egy-két év múlva az árbevételünk nagyobb hányada már az online értékesítésből fog származni.

– Hogyan tudjátok követni a digitális trendeket – főleg, ha korábban ezen a téren kevésbé volt tapasztalatotok?
– Például úgy, hogy ott kell lenni a megfelelő szakmai eseményeken, konferenciákon, mint amilyen az Internet Hungary. A másik lényeges dolog, hogy kiváló szakemberekkel, külsős cégekkel kell együttműködni, akik megfelelő jártassággal rendelkeznek a témáról. Amikor azt láttam, hogy több partnerünk is előadóként szerepelt az Internet Hungary konferencián, az egy remek visszaigazolás volt számomra, hogy jó partnereket választottunk.

– Közeledik az év vége, ez mindig kicsit a számvetések és a tervezések időszaka. Visszatekintve a 2022-es évre mit tartasz cégvezetőként a legfőbb eredménynek, sikernek, kihívásnak?
– Rendkívül sikeres évet fogunk zárni. Ha tavaly ilyenkor megkérdeztél volna, hogy mivel lennék elégedett a jövő év tekintetében, akkor azt mondom, hogy figyelj, ha tartani tudjuk az idei árbevételt és egy picikét növekszünk, akkor nagyon boldog leszek. Ehhez képest közel 30 százalékot nőttünk, úgy, hogy ráadásul az egyik fő projektünk, amiben a legnagyobb potenciált láttuk, késik, és csak jövőre tud elindulni. Kicsit ugyan csalóka a szám, hiszen jelentős volt az alapanyag- és energia drágulás, az euró-árfolyamról nem is beszélve, de a számok mögé nézve azt láthatjuk, hogy azért mennyiségben is szépen tudtunk növekedni. Élesítettünk még egy webshopot, rengeteg új termékkel jöttünk ki. De már egyáltalán azt hihetetlen teljesítménynek gondolom, hogy ilyen körülmények között tudunk dolgozni, megküzdeni azzal, hogy az 1500 féle termékhez, amiket gyártunk, mindig legyen alapanyag, csomagolóanyag. Le a kalappal a kollégáim előtt, akik ezt mindig megoldják. A mi cégünk szótárából hiányzik a “lehetetlen” szó, csoda egy csapatunk van.

– Mik a tervek a 2023-as évre?
– Nem könnyű most tervezni, mert olyan gyorsan változnak a körülmények, hogy ember legyen talapán, aki követni tudja. Az biztos, hogy mindent meg fogunk tenni azért, hogy az esetleges recessziót csak távolból szemléljük. Elindítjuk a negyedik webshopot egy prémium kategóriájú táplálékkiegészítő családdal. Van számos tervünk a tevékenységi körünk szélesítésére is, de ezekkel a beruházásokkal még kivárunk, szeretnénk pontosabban látni, hogy hogyan is alakul jövőre a gazdasági környezet. Bizonyosan járni fogjuk a külföldi kiállításokat, továbbra is mindent megteszünk, hogy bővítsük az eddigi nagyjából 60 országból álló exportpiacunkat és rengeteg új, innovatív terméket fogunk fejleszteni, mint ahogyan eddig is. No meg végre beruházok egy kristálygömbbe, annyiszor emlegettem már a kollégáimnak, hátha az segít tisztán látni a mostani bizonytalan világban.

– Itt az advent, a várakozás, vágyakozás időszaka. Ha egy angyal, vagy jótündér most felajánlaná neked, hogy három kívánságodat teljesíti, mit kérnél tőle?
– Elsőként időt kívánnék, mindenre. Az egyik legokosabb dolog, amire apukám megtanított, hogy az időm a legértékesebb erőforrásom, és soha ne hagyjam, hogy bárki is visszaéljen vele, vagy én azt pazaroljam. De most érzem azt igazán, hogy mennyivel jobb lenne, ha egy nap nem 24 órából állna, hanem mondjuk 36-ból. Második kívánságom, hogy a körülöttem élők legyenek egészségesek, mert az egészség az, amit nem lehet megvenni pénzen, vagy csak úgy megadni valakinek. Harmadik kívánságként pedig egy boldog békeidőt kérnék a vállalatoknak, vállalkozásoknak, amikor végre nem jönnek váratlan helyzetek, kihívások, nehézségek. Szuper lenne megélni, hogy egy kicsit nyugodtabb a világ, és nem ilyen felgyorsult, bizonytalan, mint amilyennek most látjuk.

Forrás: digitalhungary.hu

X