Az építőipar támogatása csak rövid távon lehet megoldás.

“Helyes a felismerés, hogy a turizmus-vendéglátás feneketlen kút, ugyanakkor az építőipar sem szorul jutalomfalatokra, mégis kap. Ehelyett érdemes lenne visszatérni ahhoz az elhatározáshoz, hogy az előremenekülő, magas hozzáadott értékkel termelő, szolgáltató cégek mögé kell állni, hosszú távon elősegítve a gazdaság, s vele együtt a versenyképesség növelését” – hangsúlyozza Essősy Zsombor, a MAPI-csoport vezérigazgatója a Portfolio-nak küldött vélemény cikkében, amelyet az alábbiakban közlünk.

Akinek éppen kapóra jön az 5 százalékos lakásáfa visszahozása, vagy az, hogy a friss bejelentés szerint az ingatlanfelújítási költségek felét is az állam állja, az aligha ellenkezik. Ha viszont hátralépünk egyet, és a komplex képet nézzük,

MÁR KÖZEL SEM OLYAN EGYÉRTELMŰ, HOGY AZ ÉPÍTŐIPAR AZ AZ ÁGAZAT, AMELY ÚJABB MENTŐÖVRE SZORUL.

Nem vitás, a GDP-re gyakorolt hatás szinte azonnali, s ez sem utolsó szempont azok után, hogy a legutóbbi publikus adat szerint 13,6 százalékos mélyrepülést hozott a második negyedév, s a nagy fordulat vélhetően a már mögöttünk hagyott július-szeptemberi időszakban sem következett be. Tegyük hozzá, ezzel együtt a Pénzügyminisztérium az év egészét tekintve 5-6 százalékos zsugorodást vár, és jelzésértékű, hogy Varga Mihály is azzal számol, várhatóan csak 2022 első felében tér vissza a magyar gazdaság a 2019-es szintre.

Természetükből adódóan az építési beruházások akár már fél-egy éven belül visszaköszönnek a gazdasági teljesítményben, közép- és hosszú távon azonban nem segítik érdemben a növekedést. Arról nem is beszélve, hogy jobban belegondolva,

a sor végén kinek építünk, ha közben a kitörés lehetőségével kecsegtető ágazatok maradnak magukra, mögöttük akár több százezer kvalifikált munkavállalóval?

Szemben az építőiparral, a magas hozzáadott értékű termelésben érdekelt, a digitalizáció és a robotika felé elkötelezett feldolgozóipari cégek fejlesztéseinél ugyanis legalább 5-10 éves távlatban hagy nyomot egy jól célzott kapacitásbővítés vagy technológiafejlesztés, a beszállító partnereket is tartósan felfelé húzó multiplikátor-hatásról nem beszélve. Számos best practice-t ismerve, ehhez a körhöz jó néhány gép- és járműipari, illetve élelmiszeripari vállalat tartozik, a gyógyszeripar és az orvostechnológia ígéretes szereplőiről nem is beszélve. Ha ők kapnak lökést, annak a potenciális nemzetgazdasági haszna sem csekély, főleg ha a belföldi lehetőségeket kinőve az exportpiacok is megnyílhatnak előttük.

Éppen ezért csalódás lehet mindazoknak az otthonteremtési program újabb fejezete, akik ehelyett a már hónapok óta emlegetett, valódi versenyképesség-növelést hozó gazdaságélénkítő lépéseket vártak. Azt belátták a döntéshozók, hogy vannak olyan szektorok, amelyekbe itt és most felesleges több pénzt önteni, hiszen érdemi kereslet híján feneketlen kútként és a prosperálás visszanyerésének reménye nélkül nyelik el a pluszforrásokat, legyen az például az idegenforgalom bármely alága a szálláshely-szolgáltatástól kezdve a vendéglátáson, a ki- és beutaztatáson át a rendezvényszervezésig. Az építőipar más, de ott is tisztán körvonalazódik a kereslet és a kínálat, és állami rásegítés nélkül sem elhanyagolható az organikus növekedés lehetősége.

AHOL VISZONT TÖBBSZÖRÖSEN MEGTÉRÜL A TÁMOGATÁS, AZ A DIGITALIZÁLT GYÁRTÁS.

Aki a koronavírus-járvány negatív gazdasági hatásainak ellenére is elég ambiciózus és bátor, annak nincs mese, segíteni kell. Vagyis ha egy vállalkozó – legyen az magyar, német vagy akár koreai, de itt foglalkoztat, itt termel – letesz egy téglát, akkor képletesen az állam tegye rá a következőt. A vállalati beruházások ösztönzése az egyetlen kiút, nem véletlenül mondta azt Orbán Viktor miniszterelnök is a Reutersnek nyilatkozva, hogy a három dolog, amire ennek az országnak szüksége van, az a „beruházás, a beruházás és a beruházás.”

Öröm az ürömben, hogy a támogatásukhoz nincs is szükség új eszközrendszer megalkotására, hiszen a KKM és a HIPA versenyképesség-növelő támogatási programja (VNT) már bizonyított,

ilyen és ehhez hasonló konstrukciókra van szükség a következő hónapokban is.

Annál markánsabb üzenet nem érkezhet a reálgazdaságból, minthogy egy korábbi VNT-s kört reggel 8-kor nyitottak meg, de példátlan módon már 8.15-kor le kellett zárni, mert negyedóra alatt elkapkodták a cégek a 18,4 milliárd forint összegű versenyképesség-növelő támogatást. Márpedig a felmérések szerint a már körvonalazott vállalati körben 300-500 millió forintos beruházást több százan hajtanának végre, a kisebb, 100-150 milliós fejlesztésekben pedig további több ezer piaci szereplő látna fantáziát. Aki éhes, annak adni kell enni, főleg ha azzal nem csak az adott cég vezetője lakik jól, hanem az általa kifejtett gazdasági teljesítmény a közjót is szolgálja.

Forrás: Portfolio.hu