Amikor nem megy egyből a stafétabot-átadás
Mi történik akkor, ha a saját középvállalkozását sikeresen vezető apa vonakodik attól, hogy gyerekeit bevonja a cég vezetésébe?
Hogyan birkózik meg az elutasítással először az üzleti, majd a nonprofit szférában is befutott kommunikációs szakember? Mi kellett ahhoz, hogy mégis megtörténjen a generációváltás? Kovács Anita sok-sok éven keresztül elfogadta az édesapja által meghatározott játékszabályokat, bár annak újraírására is voltak kísérletei. Most új szakasz kezdődik az életében, testvérével egyre jobban átveszik a vállalat tényleges vezetését, és az új feladattal neki is újra kell kereteznie magát.
A Magyar Hospice Alapítvány programigazgatói feladatait több mint egy évtizedig ellátó Kovács Anita karrierváltását idén februárban mutattuk be a Hello Bizniszen. Anita az alapítvány fontos ügyét nagy nyilvánosság előtt is ismertté tette, a vezetésével elindított szemléletformáló és adománygyűjtő programok a mai napig sikerrel futnak. Tavaly viszont fogta magát, és kitanulta a pékmesterséget, fél éven keresztül egy pékségben is dolgozott, jelenleg egy hobbi pékműhelyben heti kétszer süt kenyeret a barátainak. (A pékműhelyt egy budai cukrásztól bérli baráti áron, aki az épp ezen az oldalon olvasott cikkből ismerte meg Anita történetét, és ajánlotta fel műhelyét.)
A kenyérsütés Anitánál szerelem, de ugyanígy dolgozott a civil szférában is, a szíve vitte tovább nap nap után. Viszont azt, hogy ezt egyedülálló anyaként, három fiúgyermeket nevelve egzisztenciális stressz nélkül tehette meg, kellett az a tudat, hogy ott volt stabilan mögötte édesapja jól prosperáló vállalata. „Édesapámnak hálás vagyok azért, hogy támogatásával lehetőséget adott nekem, hogy mindig azt a munkát csinálhattam, ami szeretek.”
A családi vállalat mint biztos hátország
Anita édesapja, Kovács Károly a Kelet-Magyarországon jelen lévő, 120 embert foglalkoztató Agroker Holding Zrt. elnöke és tulajdonosa. A 70 éves múlttal rendelkező vállalat 5 megyében biztosítja több ezer ügyfelének széles termék- és szolgáltatási kínálatát. A mezőgazdasági gépek, növényvédő szerek, vetőmagok forgalmazásával foglalkozó cégnél Anita édesapja több mint 30 éve dolgozik. 1994-ben igazgatóként ő vezette le a részvénytársasággá alakulását, és az azóta már családi tulajdonba került vállalat meghatározó szereplője a mezőgazdasági kereskedelemnek. Anita érettségi után elkerült otthonról, külkereskedelmet tanult, és abban az időben nem vágyott vissza a családi vállalathoz, igaz édesapja sem invitálta.
„Nem volt presszió, hogy álljak be a céghez dolgozni, édesapám nem gondolkodott bennem és a testvéremben (Anitának van egy 5 évvel fiatalabb öccse – a szerk). Azt mondta, hogy a köztünk lévő emberi tulajdonságok mássága, hogy én például mindent az emberi oldalról közelítek meg, nem lenne életképes ebben a vállalatban. Ide kőkemény kereskedő kell” – emlékszik vissza Anita.
Egy ideig Anitát a gyermekkori emlékek miatt sem vonzotta vissza az Agroker. „Abban nőttem fel, hogy mindig a cég az első. Ha hétvégén elutaztunk valahova, és beültünk négyen az autóba, apukám első mondata volt: Indulhatunk, csak előtte még be kell ugranunk a céghez” – meséli. Most már nevet ezen a családi szállóigén, de közben jól emlékszik arra is, hogy édesanyja keményen küzdött azért, hogy az otthon maradjon meg otthonnak, édesapja ne vigye haza a munkát, ne folytassa otthon is a „cégvezetést”.
A stafétabot időbeni átadásának másik akadálya a fizikai távolság lett. Amikor Anitának megszülettek a gyerekei, eldőlt, hogy Budapesten szeretnének élni. Édesapja viszont azon a véleményen volt, hogy a családi cégből, csak akkor lehet jövedelemre szert tenni, ha valaki a nyíregyházi központban dolgozik. Anita azért próbálkozott, és bizonyos időközönként ötletekkel jelentkezett az édesapjánál. A vállalati magazin javaslata meg is valósult, méghozzá nagy sikerrel. A partnereket megcélzó magazin a mai napig megjelenik negyedévente, ráadásul annyira kedvelt, hogy vissza kell fogni a hirdetőket, nehogy egy reklámújság benyomását keltsék. Több kommunikációs és stratégiai ötlete viszont nem kapott zöld utat édesapjánál, és ez mint szakembert nagyon rosszul érintette. „Büszke vagyok a szakmai eredményeimre, de el kellett fogadnom, hogy nagy részét a saját családi cégünkben nem fogom tudni kamatoztatni, érvényesíteni”.
Az elmúlt 5 évben kezdődött a generációváltás
Anita pontosan tudja, hogy a privatizáció utáni első generációváltóknak nem volt mintájuk arra, hogyan lehet a saját erőből létrehozott munkahelyet és a magánéletet ügyesen szétválasztani, és „best practice” lista sem állt rendelkezésre, hogyan lehet jól átadni a céget a következő nemzedéknek.
Anita édesapja sokáig hallani sem akart arról, hogy a gyerekekkel megossza a tulajdonosi jogokat. Időközben ez változott, Anita és testvére is tulajdonos lett, illetve az elnök kora is azt jelzi, hogy ideje a következő generációt beengedni a „gyárba”. Ez Anitáéknak is nagyon fontos, ahogy fogalmaz „életünknek abban a szakaszában vagyunk, hogy a máshol megszerzett tapasztalatainkból szeretnénk értéket teremteni a saját cégünkben.”
Anita az utóbbi időszakban rengeteg időt szán arra, hogy megismerje a cég működését, annak lehetőségeit minden szinten feltérképezze. Testvérével, – aki a holding egyik leányvállalatát vezeti – a jövőt illetően rengeteg kérdés áll előttük, és ezt pontról pontra átbeszélik, többek között egy családi alkotmány kidolgozását is tervezik: „Melyek lesznek azok az értékek és elvek, amelyek mellett a döntéseket meghozzuk, melyek ezek közül a legfontosabbak, és hogyan képzeljük el az együttműködést a vállalatot sikeresen működtető menedzsmenttel” – mondja Anita. Azt már biztosan tudják, hogy szakértőket, külső tanácsadókat is bevonnak a munkába. „Ez tipikusan az a javaslatunk volt az öcsémmel, amelyet édesapánk mindig lesöpört az asztalról, mondván, hogy csak azok képesek belelátni a cég működésébe, és azt segíteni, akik ott is dolgoznak. Mi ezt máshogy látjuk”.
Anita úgy látja, a jó generációváltáshoz az kell, hogy az idős nemzedék nyitottan és bizalommal fogadja be, hogy jön a következő generáció, a fiatalabbak pedig megértsék, hogy az időseknél ott van az a tapasztalat, amire ők építkezhetnek. A nagy váltáshoz egy dolgot kell még Anitának elrendeznie magában, az pedig az, hogy újra megengedje magának, hogy több szálon lehessen aktív. „Azt ismertem fel magamban, hogy én már nem szeretnék csak egyféle munkát végezni. Megtapasztaltam, hogy akkor lesz egyensúly bennem, ha megférnek a kedvenceim egymás mellett. Akkor leszek harmóniában magammal, ha egyszerre tudok a pékhobbimban kiteljesedni, és kommunikációs projekteket megvalósítani. A jövőben ezt valószínűleg főleg a családi cégben. Ez nekem is nagy és izgalmas kihívás.” – zárja a beszélgetésünket Anita.
Forrás: Telekom HelloBiznisz
Legutóbbi hozzászólások