Ezekben a hetekben, hónapokban dől el a reálgazdaságban, hogy kik határozhatják meg a következő éveket. Átlagosan tíz cégből egy-kettő csődbe megy, három-négy viszont erős, bátor, és képes átlépni önmaga árnyékát, a maradék vegetál. Mindenki maga dönt arról, melyik csoportba szeretne tartozni, és ezért mekkora áldozatot képes meghozni.
Békeidőben is változhat az erősorrend a versenyszférában, válság alatt és után pedig szinte magától értetődő az átrendeződés. Az eredeti példánál maradva vannak olyan ágazatok, amelyeknek a fáját lényegében kivágta a járvány, ilyen a turizmus-vendéglátás és a rendezvényszervezés is, az esetükben inkább új csemeték ültetéséről beszélhetünk, a termelő-szolgáltató cégek többsége azonban, ha nehezített pályán is, de folytathatja az útját.
Ezekben a hetekben, hónapokban dől el a reálgazdaságban, hogy kik határozhatják meg a következő éveket. Aki jól sáfárkodott eddig az erőforrásaival, az most ágazattól és cégmérettől függetlenül szintet léphet egy jól célzott stratégiával, megszerezve a korábbi túlköltekezések miatt most gyengélkedő riválisok piacait.
Több olyan példáról is hallani, hogy egy 50 fős cég vezetője 40 tagúra szűkíti az állományt, és miután nem a tíz legjobb embert engedi el, megteheti, hogy ezután az 1-3 százalékos profitot hozó megrendeléseket visszamondja, és azokra koncentráljon, amelyek 6-8, esetleg 10 százalékos nyereséggel kecsegtetnek. Mások pedig akár 200-400 millió forintért, előremenekülve ruháznak be új gépekre, berendezésekre, hogy a hatékonyabb technológia révén növelhessék a kibocsátást. Ezen vagy azon, de valamelyik úton mindenkinek el kell indulnia, aki akar valamit. Mert az elmúlt négy évben látott bérnövekedési dinamikából is csak akkor maradhat meg valami, ha a magas hozzáadott értékű termelés mellett köteleződnek el a multikhoz hasonlóan a magyar tulajdonú kis- és középvállalkozások is.
Az a cég, amelyik feltalálja magát ebben a mindenkinek új helyzetben, és tudatosan karcsúsít az állományán, annak az idén nem kell hozzányúlni a bérekhez, jövőre pedig akár már újra emelhet is, hiszen a leginkább elkötelezett munkavállalókra épülő kollektíva könnyebben kitermelheti az ehhez szükséges pluszbevételt. Más vállaltvezető is beszélt arról, hogy álmatlan éjszakák nélkül vált meg az alkalmazottai kevésbé elhivatott 20 százalékától, miközben a fennmaradó 80 százalék a maximumot nyújtja, és nem kizárt, hogy végül 2020 jobb lesz, mint 2019 volt.
Emellett olyan példával is találkozni az autóipari beszállítók körében, ahol benyelik az idei akár 25-40 százalékos visszaesést, de közben szépen, csendben profilt váltanak, és a jövő évi megújulást már az hozhatja, hogy a hagyományos autóipari alkatrészek mellett főként elektronikai eszközök gyártására állnak át. Többen pedig arra építenek, hogy a saját gyártásukkal váltsák ki a kínai importot. Bár árban nem versenyezhetnek a távol-keletiekkel, a rövid szállítási idő kompenzációt jelent, egyúttal versenyelőnyt az ellátásbiztonságra törekvő megrendelőknél.
A fenti példákban az a közös, hogy a töltelékemberek elengedésével, a jó munkamorálú, megbízható dolgozók megtartásával, közben pedig jól időzített hatékonyságnövelő beruházásokba, fejlesztésekbe vágva győztesen is ki lehet jönni a járványhelyzetből. Összességében elmondható, hogy átlagosan tíz cégből egy-kettő csődbe megy, három-négy viszont erős, bátor, és képes átlépni önmaga árnyékát, miközben a maradék csak vegetál. Mindenki maga dönt arról, melyik csoportba szeretne tartozni, és ezért mekkora áldozatot képes meghozni.
Forrás: index.hu
Legutóbbi hozzászólások