A magyar vállalkozások világa korszakváltáshoz ért. Érdemes átgondolni, milyen lesz a jövőjük, ha rosszul, vagy ha jól alakul a sorsuk.
A vállalkozók nem tudnak felhőtlenül örülni annak, hogy egyre többen dolgoznak Magyarországon és egyre többet keresnek az emberek. A reálbérek 2008 és 2018 közötti 40 százalékos emelkedése, a foglalkoztatottak számának 16 százalékos növekedése számukra azt jelenti, hogy egyre nehezebb betölteni az álláshelyeket és egyre magasabb fizetést kell kínálni, hogy megtartsák a dolgozóikat.
Az olcsó és végtelen munka korának vége
Tíz éve még könnyű volt embert találni, nem a bér volt magas, hanem a kamat és a kiszámíthatatlanság. Ez mára gyökeresen megváltozott.
Hímes tojásként kell bánni még az alig használható emberekkel is, ha meg akarod tartani őket.
Pár hónap, míg kitanul nálam egy gyakornok, aztán már megy is tovább a multihoz vagy Németországba.
Minden nap félek, hogy a legjobb kollégáimnak valaki 20 ezer forinttal többet kínál – itt hagynak és megbénul a munka.
Hiába próbálnám rávenni a műszakvezetőket, hogy vállaljanak részt a cég irányításában, tulajdonrészt is adnék, azt mondják, nem éri meg az ezzel járó idegeskedés és éjszakázás – így is jól elvannak.
Kifeszítve érzik magukat a vállalkozók. Persze legtöbbjüknek valahogy sikerül megoldania a feladványt. Lett jobb gép, többet tudnak hazavinni, de mindenki érzi magán a nyomást. Hiába a növekvő kereslet, az elérhető hitel – a kedvezőbb körülmények ellenére nincs nyugta az embernek, nem lehet kevesebbet dolgozni, kevesebbet idegeskedni.
Ez részben természetes. Amikor nő a tempó, gyorsabban kell futni, hogy az ember tartsa a lépést. Amikor pörög a piac, akkor többet veszít az, aki kihagy pár lehetőséget, nem őrzi keményen a pozícióját. A bicikliversenyeken is a felfelé menet szórja szét a mezőnyt.
Korszakváltás
Ennél azonban többről van szó. A magyar gazdaság nagy változások közepén van – jól érzik a vállalkozók, hogy a jövőben máshogyan kell működniük, hogy talpon maradjanak. Javítani kell a termelékenységet, hogy legyen miből fizetni az emelkedő béreket. A digitális gazdaság nem a kiugrás lehetősége, hanem alkalmazkodási kényszer. (Erről szóló korábbi cikkünk itt található.) Aki kimarad a ebből, az küzdhet, mint Onedin kapitány a gőzösökkel. Közben a cégek felében a cégvezetésnek pár éven belül át kell adnia a stafétát a következő nemzedéknek (A generációváltásról itt olvashatsz többet).
Új korszakba lép a magyar vállalkozói világ a következő évtizedben. Megújulás, termelékenységnövekedés, digitalizálódás. Szépen hangzik. A fogyasztóknak bővebb választékot, jobb árakat, a munkavállalóknak kellemesebb munkakörülményeket és magasabb béreket ígér ez a jövő.
A kisvállalkozások közül azonban csak azoknak lesz szép ez az új világ, akik képesek lesznek megtalálni a helyüket a változó körülmények között. Nekik ez a korszakváltás nem ígéret, hanem kemény feladat.
Persze nem csak a vállalkozók ügye, hogyan sikerül ez a korszakváltás. Ha a magyar cégek sikeresen veszik az akadályokat, akkor
- több profit marad itthon;
- több lesz a jól fizető irányítói és fejlesztői munkahely;
- több olyan terméket és szolgáltatást fogyaszthatunk, amit itthon, a mi igényeinkre fejlesztettek;
- kisebb lesz a hierarchiába tagozódó menedzserek és hivatalnokok aránya és nagyobb lesz az autonóm és független vállalkozók súlya a magyar elitben;
- vonzóbb lesz a vállalkozói lét, vállalhatóbb lesz a szabadsággal járó felelősség.
Röviden: jobb hely lesz Magyarország. Nem csak azért, mert magasabb lesz a GDP. A megtermelt érték nagyobb részéről dönthetünk itthon, ha a döntéshozó nem egy távoli irodahálózatban ülő board vagy egy szerveren futó algoritmus lesz, hanem egy magyar vállalkozó. Jobb minőségű életet élhetünk ugyanannyi pénzből, ha több az izgalmas munkahely, a megvásárolt termékek és szolgáltatások inkább ránk szabottak. Ha megéri vállalkozni, akkor egyszerűbb felállni, ha meguntuk, hogy egy főnök döntse el, hogy mit és hogyan kell csinálnunk – könnyebb a saját utat választani.
A szép és a rút jövő
Ez a korszakváltás persze nem magyar sajátosság. A régió többi országa ugyanebben a cipőben jár. Ennél tovább is mehetünk – hasonló helyzetben van a világ nagy része, ahol nem a nagyvállalatok és a bankok központjai székelnek, ahol nem az globális innováció fellegvárai működnek. Ezek a tudás, a pénz és a hatalom gócpontjain kívüli globális vidék. Mindenhol átalakul a technológia, mindenhol erős a nyomás a termelékenység növelésére, mindenhol kihívás, sikerül-e majd rávenni a tehetséges fiatalokat, hogy a nagy központok helyett a helyi, a családi hagyományt vigyék tovább.
Vannak, lesznek, olyan térségek, ahol szebb lesz a jövő, van ahol ridegebb. Hogyan is fognak működni a szerencsésebb és a szomorúbb sorsú világok?
A NEGATÍV JÖVŐKÉP SZERINT A TERMELÉST, A HOZZÁADOTT ÉRTÉK ELOSZTÁSÁT NÉHÁNY KÖZPONTBÓL IRÁNYÍTJÁK: ONNAN, AHOVA A FOGYASZTÓI KAPCSOLATOK, A TERMELÉSI FOLYAMAT FELETTI KONTROLL ÉS AZ AHHOZ SZÜKSÉGES ADATOK KONCENTRÁLÓDNAK.
A platformok szigorú játékszabályai állandóan a központ érdekei szerint változnak. Pont annyi jövedelmet hagynak a szerződő partnereknél, hogy azoknak ne érje meg kilépni a rendszerből – ne akarják kivágni a meggyfát, bezárni a panziót. A vállalkozás lényegében szociális védelem nélküli munka vagy kényszerpályán mozgó bértermelés. A minőség helyét nagyrészt átveszi a képernyő csillogása: a gyorsan terjeszthető és olcsón előállítható sablonos, híg termékek mellett nehezen rúg labdába az, aki egyedit, a minőség miatt drágábbat kínál. Ebben a szomorú világban lényegében az történik mindennel, amit az internetet uraló cégek tettek a tömegtájékoztatással. A cégek sodródnak az árral, betagozódnak a gazdaság új szigorú rendjébe.
AZ OPTIMISTA VERZIÓ SZERINT A KÖZVETÍTŐK CSAK INFRASTRUKTÚRÁT BIZTOSÍTANAK A TERMELŐ ÉS A FOGYASZTÓ KÖZÖTTI, A MOSTANINÁL SOKKAL KÖZVETLENEBB ÉS RUGALMASABB KAPCSOLATHOZ.
A vállalkozásoknak könnyebb lesz egyedi kínálattal megjelenni a piacon, eljön a személyre szabott termékek aranykora. A megújulásra és együttműködésre képes kicsi cégek számára a szabadság lehetőséget jelent. A vállalkozás az önmegvalósítás, a rugalmas munkavégzés tere lehet, a felemelkedés csatornájaként működhet. Lehetővé teszi, hogy úgy végezhessenek jól jövedelmező és képességeikhez illő munkát az emberek, hogy tevékenységük ritmusa a családhoz igazodjon, megtarthassák kellemes vidéki lakóhelyüket.
A csíki vállalkozónők vagy a liliomkerti termelői piac szervezője nem kivétel, hanem követhető minta lesz. Kulcsfogalommá válik a minőség, a fogyasztás mintakövetésből szabad önkifejezéssé válhat. Olyat ehet az ember, olyan ruhát hordhat, vagy úgy töltheti a szabadidejét, ahogy az legjobban illik ízléséhez, értékeihez. A vállalkozó számára pedig az önmegvalósítást jelentheti a termelés és a szolgáltatás, a cégépítés. Ebben a világban a vállalkozás az értékteremtésről szól, a cégek számára pedig valós lehetőség, hogy szándékaik és képességei szerint alakítsák ki termékeiket és működésüket.
Kiteljesedés vagy beszorulás?
Mindkét jövőkép abból indul ki, hogy a vállalkozások közötti együttműködés erősebb lesz, a cégek működése még jobban összefonódik. Rugalmasságot és szabadságot hoz a bizalom és az átláthatóság növekedése? Vagy inkább az alá-fölérendeltség erősödésével és nagyobb kiszolgáltatottsággal jár az egyre szigorúbb kontroll és az egyre kíméletlenebb irányíthatóság?
A KÉT JÖVŐKÉP VALAMILYEN KEVERÉKÉT HOZZA MAJD A VÁLLALKOZÁSOK VILÁGÁNAK MEGÚJULÁSA. EGYES TERÜLETEKEN KITELJESEDÉSSEL, MÁSHOL A BESZORULÁSSAL JÁR A GAZDASÁG ÁTALAKULÁSA. ELTŰNNEK AZOK A CÉGEK, CÉGTÍPUSOK, AMELYEK NEM TUDNAK ALKALMAZKODNI A GAZDASÁG MINŐSÉGI ÁTALAKULÁSÁHOZ. ÚJ VÁLLALKOZÓI FORMÁK IS LÉTRE FOGNAK JÖNNI, AMIKET MA MÉG NEM IS ISMERÜNK.
Aki képes lesz váltani, az jól jár majd. Persze a sikeresen megújuló cégek élete is átalakul – mástól működik majd jól egy péküzem vagy egy építkezés, mint ma. És ne csak az értékesítésre gondoljunk! Ma sok üzemben a minőség fenntartása a kulcs – ezt majd a sok szenzor és robot megoldja, ehelyett az informatikai biztonságra kell majd figyelni. Sok esetben nem a jó emberek megtartása lesz a siker titka, hanem annak a cégnek megy majd jól, amelyik tudja, hogyan kell ismeretlen emberekből egy-egy projektre működőképes csapatot szervezni.
A cikk teljes terjedelemben megjelent az Összképben.
A szerző Szepesi Balázs, Innovációs és Technológiai Minisztérium gazdaságfejlesztésért felelős helyettes államtitkára.
Forrás: portfolio.hu
Legutóbbi hozzászólások