Siklósi Zoltánnal (Invescom Corporate Finance, ügyvezető igazgató) a november 17-i programunk szakmai megszólalójával hangolódunk az eseményre. A kérdések megválaszolása során Zoltán arcáról elszánt szakmaiság sugárzik. A válaszokból hamar kiderül, olykor érdemes kicsit távolabbra tekinteni, a lehetőségek alapos feltérképezése pedig kamatozó a legtöbb esetben. Ha kíváncsi vagy mire számíts a “Cégérték növelés tőkepiaci eszközökkel” című programunkon, olvass tovább!
Cégértékesítés, cégvásárlás, tőkebevonás és cégértékelés – ez a fő profilja az Invescomnak. Mégis hogy kerültél ebbe a világba?
Mindig komolyan érdeklődtem a matematika és a természettudományok iránt. A villamosmérnöki pálya kevésbé vonzott, mint egy tőkepiaci tranzakció, ezért is hallgattam át közgazdasági tárgyakat az egyetem alatt. Kezdetben szerencsém volt, mivel elnyertem egy amerikai egyetem ösztöndíját egy MBA programra Madridba. A spanyolországi két év sokat jelentett, hiszen alaposan megismerhettem a pénzügyi világ globális összefüggéseit. Egyértelmű volt, hogy az investment banking érdekel.
Kezdetben a Nomura Befektetési Bank magyarországi, majd londoni központjában sikerült elhelyezkednem. Londonban van a szakma csúcsa, viszont ez egyben egy nagyon kompetitív piacot is jelent. A brit főváros után hazajöttem egy olyan céghez, amit amerikai befektetési bankárok alapítottak, itt a régió vezető M&A tanácsadó cégét építettük fel. Ezt követően egy német banktól azt a feladatot kaptam, hogy másodmagammal építsem fel a cég befektetési üzletágát. A nulláról a hazai TOP 6-ba sikerült a brókercéget eljuttatni. Ezután volt még egy rövid kitérőm egy amerikai-magyar vállalkozási alap befektetési igazgatójaként, mielőtt létrehoztam volna 2000-ben az Invescomot. Nem hagyott nyugodni a vállalkozói vénám, egyszerűen úgy éreztem, hogy jobban és más szemlélettel szeretném csinálni. Nem tudtam azonosulni azzal, hogy minél gyorsabban zárjunk le egy ügyletet, még akkor is, ha nem az a legoptimálisabb megoldás az ügyfél számára.
A magyar piaci viszonyokat figyelembe véve, mit tanácsolnál egy olyan cégtulajdonosnak, akinek tőkére van szüksége?
Fontosnak tartom, hogy minden vállalkozás ismerje meg a lehetőségeket.
Sokan úgy vannak vele, “lehet, eladnám a cégemet”, viszont hajlamosak megfeledkezni arról, hogy a cégeladás is egy külön szakma.
Nálunk jellemzően a cégértékesítés a hangsúlyosabb terület, ugyanakkor a tevékenységünk 30 %-a vevő oldali tanácsadáshoz és tőkebevonási ügyletekhez kapcsolódik. Amikor vevő oldalon vagyunk, azt látjuk, jelentős összegeket hagynak az asztalon a vállalkozók, amikor úgy gondolják, hogy maguk értékesítik a céget. Az EBITDA fogalmának ismerete még nem elégséges egy sikeres tranzakcióhoz, annak a különféle számítási módjaival és még számos más pénzügyi és jogi ismerettel tisztában kell lenni. Például nem mindegy, hogy a tranzakció zárását követően van-e további pénzügyi kitettsége az eladónak, mekkora ez a kitettség, és milyen biztosítéki háttér biztosítja az eladó vételár részlet követelését. Az adott vállalkozás bizonyára nagyon jó a saját területén, viszont a tőkepiaci eszközök, pl. cégértékesítés kapcsán érdemes szakértőhöz fordulni.
Az utóbbi években több komoly magyar cég is eladósorba került. Mi a véleményed a magyar cégek külföldi tulajdonba kerüléséről? Mi a jellemző a magyar és a külföldi befektetőkre?
A magyar gazdaság szempontjából az a fontos, hogy legyenek munkahelyek és adófizetés, illetve fejlődjön a technológiai szint.
Egyre nagyobb mértékben növekszik azon vállalkozók száma, akik, ha ki is szállnak, kis pihenés után belekezdenek valami másba. Gyakran a tulajdonos az új cégét már úgy csinálja meg, hogy felvesz az irányításra egy embert és ő megmarad a szakmai iránymutató szerepénél. Elkezdett kialakulni egy sorozatvállalkozói kör.
A külföldi vevő nagy valószínűséggel technológiát és fejlesztéseket hoz magával, nagyobbá akarja tenni a céget. Nemzetgazdasági oldalról ez egy jó dolog tud lenni, ami a gazdasági növekedésben jelentkezik, sok esetben nő a foglalkoztatottság, nőnek az adóbevételek.
Ugyanakkor a külföldiekhez képest egy magyar befektetőnek az lehet az előnye, hogy érti a nyelvet, a piacot, tehát a folyamat gyorsabbá válhat, nem feltétlenül van szükség ugyanolyan mélységű átvilágításra, mint a külföldiek esetén.
Alapvetően egy bizalmi szakmáról van szó. Előfordult már, hogy az ügyfél kérését finomítva kamatozóbb megoldást sikerült találni?
Igen, volt ilyen. Például egy adott szegmensben piacvezető e-commerce cég 50-50%-ban egy szakmai vezető és egy pénzügyi befektető tulajdonában volt. A szakmai vezető azzal keresett meg, hogy a társa ki akarja vásárolni, és tanácsot kért, fair-nek tartom-e az árat. A szimplán igen, vagy nem válasz helyett a javaslatom az volt, hogy fordítsuk meg a helyeztet, tehát a szakmai vezető tegyen ajánlatot a pénzügyi befektetőnek és kérjen opciót a tulajdonrész megvásárlására. A pénzügyi befektető ebbe beleegyezett. Közben mi tudtuk, hogy van néhány olyan cég, akiket érdekelhet ez az ügylet, és közülük az egyik komoly érdeklődőnek is bizonyult, ráadásul a végén jobb árat fizetett a cégért, mint amit ügyfelünk gondolt volna, aki így lényegesen jobban járt, mintha tulajdonostársának adta volna el részesedését.
Véleményed szerint mire számítsanak a november 17-i Klubesemény iránt érdeklődők?
Egy hasznos, horizontot kitágító beszélgetésre, bepillantásra néhány érdekes esettanulmányba.
Az M&A terület viszonylag misztikus a vállalkozók számára, ebbe szeretnénk bepillantást adni néhány szemléletes példán keresztül, olyan vállalkozókkal, akik már csináltak sikeres tranzakciókat és az egyik legaktívabb magyar befektetővel. A tőkepiac meglehetősen hatékonytalan piac, ahol megfelelő felkészüléssel komoly tulajdonosi értéknövekedés érhető el, ezért érdemes tisztába kerülni a tőkepiaci eszközökkel.
Legutóbbi hozzászólások